Az öt alapvető emberi érték
Melyek az alapvető emberi értékek? AZ IGAZSÁG, A BÉKE, A SZERETET, AZ ERKÖLCS, AZ ERŐSZAK-NÉLKÜLISÉG. Ez az öt alapvető emberi érték. Ezek az alapértékek a személyiség öt megnyilvánulásából fakadnak. Mindegyik alapérték a hozzá tartozó személyiség-megnyilvánulás legmagasabb szintjét képviseli. Fizikai – Erkölcs Értelmi – Igazság Érzelmi – Béke Pszichikai – Szeretet Lelki – Erőszak-nélküliség Igazság Az igazság a mindannyiunkat mozgató alapvető élet-elv. E nélkül nem élhetünk. Ha egyszer megszűnnénk létezni, a világ is megszűnne velünk együtt. Ez az alapvető élet-elv nem más, mint az emberi Lélek, a minden élőlényben lakozó Isteni szikra. Ez az Igazság a forrása mindennek, ez az erő készteti dobogásra a szívet, lélegzésre a tüdőt és működésre a szervezetet. Az emberi értelem feladata ezen Igazság felismerése. Érdekes módon, ha az ember felismeri és megtapasztalja az Igazságot, rájön, hogy a világon mindent és mindenkit ugyanez az Igazság éltet. Tehát lényegében mindannyian Egyek vagyunk. Erkölcs Az Igazság a mindennapi gyakorlatban az erkölcsös életvitelben nyilvánul meg. A cselekedet fizikai síkon történik: minden tett valamilyen gondolatból indul ki. Ha ez a gondolat nem az emberi vágyakból fakad, hanem az ember jóakaratából, akkor a cselekedet erkölcsös. Az erkölcsös viselkedésnek az élet minden területén meg kell nyilvánulnia. Nem csak az egyén, de a társadalom jólétét is szolgálnia kell. Az univerzum minden teremtménye a teremtés egy-egy láncszeme, és ahogy minden láncszemnek tökéletesnek kell lennie, hogy a lánc ne bomoljon szét, minden teremtménynek is tökéletességre kell törekednie, hogy az Univerzum kifogástalanul működjön. Béke Minden emberi törekvés célja a lelki béke elérése. Akár jót, akár rosszat gondol vagy tesz az ember, a célja az, hogy az élet békés és boldog legyen. A lelki békét sokkal könnyebb elérni, ha az ember tisztában van azzal, hogy milyen lelki tulajdonságokat kell ápolnia. Csak akkor vagyunk képesek lelki békére szert tenni, ha érzelmi világunk kiegyensúlyozott. Ez nem tétlen, negatív állapot, hanem annak felismerése, hogy az érzelmi konfliktusok és viharok sohasem állják ki az Igazság és az Erkölcs próbáját. A lelki béke az „Erővel eltöltött nyugalom” állapota: az embernek fel kell ismernie, hogy csak önmagában találja meg a boldogságot. A lelki béke sokszor elérhetetlennek tűnik, mégis valósággá válhat számunkra, ha a bennünk, lakozó Erőben bízva jót cselekszünk, mindenkiben meglátjuk a jót, és magunk is jóságra törekszünk. Addig nem beszélhetünk világbékéről, amíg minden ember meg nem valósítja saját lelki békéjét. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy minél korábban, a megfelelő életkorban megkezdjük a munkát, ha harmóniát szeretnénk otthonunkban és a társadalomban, a nemzeten belül, és végül a világban. Csakis ekkor tud az ember a kozmosszal, a világgal harmóniába kerülni. Szeretet Az emberi jellem lelki megnyilvánulása a Szeretet forrása. A bennünk lakozó Isten az egyéni Lélek ereje, és a szeretet által nyilvánul meg. Ez a Szeretet az univerzumban található legnagyobb Erő, és az emberi természet mozgatórugója. A Szeretet nem érzelem, hanem az energia egy formája, amelyben minden pillanatban mindenki egyformán részesül. Az élet minden formájára hat, és olyan különös tulajdonsággal bír, hogyha megosztják, növekszik. Az élet sokkal egyszerűbbé és boldogabbá válik, amikor az önzetlen szeretetet megtapasztaljuk, és az „adni és megbocsátani” elvét gyakoroljuk. Erőszak-nélküliség Az erőszak kerülése az ember lelki teljesítményének legmagasabb foka. Ezt nevezzük egyetemes Szeretetnek, amely túllép az embertársak iránt érzett szereteten, mert magába fogad minden élőlényt és élettelen dolgot. Ez az emberi lét egyetemes síkja. Itt képes az ember megtapasztalni a minden teremtménnyel való alapvető Egységét. Ez az Egység abból a felismerésből fakad, hogy az ember felelősséggel tartozik az Univerzum minden megnyilvánulásáért s alkotóeleméért. A legkevesebb amit tehetünk, hogy minden élőlényre kiterjesztjük szeretetünket. Az erőszak kerülése a többi ember iránt barátságot, harmóniát és megértést jelent, a növény- és állatvilággal kapcsolatban pedig azt, hogy ne ártsunk, vagyis – ahol csak lehetséges – kerüljünk el minden olyan cselekedetet, ami az élővilág ártalmára van. A természettel kapcsolatban az erőszak kerülése azt jelenti, hogy tartsuk szem előtt a természeti törvényeket és a természet egyensúlyát. Sathya Sai Babát hívői korunk avatárjának, Isten földi inkarnációjának tartják. Azért született a Földre, hogy megváltoztassa az emberiség sorsának irányát, s azt a szeretet felé terelje, ezért 5 alapvető emberi értéket (igazság, szeretet, erkölcs, béke és erőszaknélküliség) tart fontosnak. Sathya Sai Baba 1926. november 23-án született Dél-Indiában, Puttapartiban. Születésekor a házban a hangszerek maguktól játszani kezdtek, s ágya alatt egy kobrát találtak. Gyermekkorától kezdve nem fogyaszt húst. Már ekkor megmutatkoztak különleges képességei (materializált, megmondta a jövőt, stb.).Sathya Sai Baba különös képességekkel bír. Krisztusi jellegű csodái mellé Krisztusi szeretet és könyörületesség, valamint isteni tudás párosul. A belső béke és önzetlen szeretet rendkívül erős hulláma árad Belőle.”Sa” istenit, az „ai” vagy „Ayi” pedig anyát, „Baba” pedig atyát jelent. A név jelzi az isteni Anyát és Atyát.Sai Baba kijelentette, hogy nem akar új vallást alapítani, csak arra ösztönöz Bennünket, hogy tartsunk ki meglévő hitünk mellett és azt erősítsük. Nem azért jött közénk, hogy hívőket gyűjtsön maga köré, hanem hogy meggyújtsa a szeretet tüzét a szívekben, hogy még nagyobb fénnyel ragyogjon.Azt tanítja: „Éljenek és virágozzanak a különféle vallások; hirdessék Isten Dicsőségét minden nyelven, minden dalban. Legyen ez az eszménykép! Tiszteljük a hitek közötti különbséget, s fogadjuk el mindegyiket egyaránt mindaddig, mígnem valamennyi egységre fog törekedni. Ha minden ember a vallásalapítók által lefektetett eszmék szerint él – kerülve gyülölködést és kapzsiságot – akkor a világ békés és boldog lakóhellyé válhat.”Sai Baba azért jött, hogy egyetlen nagy családdá egyesítse az emberiséget. Célja, hogy minden lénynek megvilágítsa az isteniségét, hogy feltárja benne az istenit.Azt mondja: „Én vagyok a szeretet megtestesítője, a szeretet az Én eszközöm. Nem létezik olyan teremtmény, amelyben ne lenne szeretet. Még a legelvetemültebb is legalább önmagát szereti.” |